Elmélkedések

 

2018.

Kapcsolódó kép

 


Ellesett gondolatok

 

Képtalálat a következőre: „nagyböjti gondolatok”

 

LELKI  MORZSÁK 

Képtalálat a következőre: „lelki morzsák imák”

Por vagy és porrá leszel!

 

A bűnbánati felkészülés a húsvét ünnepére a VII. századtól vált szokásossá. E napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba.

Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa elrendelte a hamvazkodást a hívek számára a bűnbánat látható jeleként. Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokukra rajzoltak hamuból keresztet; ma utóbbiból áll a szertartás mindkét nem számára. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, és azzal keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel”. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. Mivel a régi korokban nemcsak a mulandóság jelképe, hanem mosószer és a szappan alapanyaga is volt, ezért egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe.


Képtalálat a következőre: „a fényes istenarcot vér s fájdalom fedi”

A kereszt hozta a szabadulást.

 

Gondolatok

 

 

Képtalálat a következőre: „nagyböjti gondolatok”

 Lelki morzsák

Képtalálat a következőre: „nagyböjti gondolatok”

 

 

Képtalálat a következőre: „sorválasztó képek”

 


Gyerekeknek

 

 

Képtalálat a következőre: „nagyböjti gondolatok”


A jótékony kertész

 Képtalálat a következőre: „jótékony kertész”

Egy öreg, nyájas kertész, igen jótékony volt a szegények iránt. Nélkülözhető kevés pénzecskéjét, melyért szebb ruhát, csinosabb házi berendezést, vagy akármi más gyönyört szerezhetett volna magának, a szűkölködőknek adta, kik hozzá segélyért folyamodtak. Ilyenkor azt szokta mondani: „Ejnye no, megint egy almát kell keresztül vetnem a sövényen.”

Egyszer megkérdezték tőle, hogy mit ért ezen különös szavak alatt. A kertész ekkor a következő történetet beszélte el. „Valamikor gyermekeket hívtam be a kertembe, s megengedtem nekik, hogy a fa alatt fekvő gyümölcsből annyit egyenek, amennyit csak akarnak, de meg tiltottam nekik, hogy valamit zsebre dugjanak vagy elvigyenek. Egy fiú azonban oly álnok volt, hogy néhányat legszebb almáin közül a sövényen keresztül dobott, utóbb meg felszedte őket.”

„A fiú mindenesetre rosszul cselekedett és soha többé nem bocsátottam be kertembe. Azonban valamint a méh a mérges virágból is mézet szí, úgy én is ezen rossz cselekedetből valami jót tanultam.”

„Nézd, ez jutott eszembe: mi emberek e földön épp úgy cselekedhetünk, mint a gyerekek a kertben. Szabad ugyan e világ javait használnunk, de magunkkal vinnünk nem szabad őket. De amit abból a szegényeknek adunk, azt mintegy a kertsövényen keresztüldobjuk, és egyszer a kertsövényen túl – az örökkévalóságban – megint hasznunkra fordíthatjuk.”

Amit e világon
A szegényért tettél,
Abból a mennyekben
Számodra áldás kél.


Az ezüstműves

A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. Az inas kérdezgette őt:
- Miért tartod az ezüstöt a tűzben?
- Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyon értékes legyen.
- De miért nézed folyamatosan?
- Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.
- És mikor van ez a megfelelő pillanat?
- Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.
A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen hozzáfűzte:
- Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet tisztító tüzében, amíg meg nem látja bennünk saját arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább.


  

Képtalálat a következőre: „keresztény történetek”

 Képtalálat a következőre: „nagyböjti rejtvény”

 Kapcsolódó kép

A.M.D.G.