HETI ÜZENET

GYEREKEK
FIATALOK


 


 

 

 


 

 1.a.

 

 Évközi 8. vasárnap

 

EVANGÉLIUM Mt 6, 24-34

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.
Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani?
És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek?
Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti mindenekelőtt az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket is mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.

1. b

 

Évközi 8. vasárnap

Ne aggódjatok a holnap miatt!

 

Az ipar, az egész gazdasági rendszer, arra épült, hogy gondoskodjunk az emberi igényekről: Öltöztettük és etettük az embereket. És büszkék voltunk az eredményre. A közgazdászok is büszkék, hogy az utóbbi évtizedekben világszerte csökkent a nélkülözők száma. De vajon csökkent-e az aggódok száma? Nos, különös, de semmivel sem. Nőtt a jólét, de nőttek vele az igények is, az igényekkel pedig az aggodalom, hogy le,- és elmaradunk! Jézus szerint pogányok vagyunk, hisz „mindezt a pogányok keresik”… Nézhetjük persze nagyobb távlatokban, és akkor már nem amiatt aggódom, lesz-e kifli reggelire, vagy márkás cucc a bulira, hanem amiatt, hogy lesz-e elég energia, ivóvíz, vagy élettér tíz vagy húsz év múlva. Bizony sokan ebből élnek: a hiány félelméből.

Ti keressétek előbb Isten Országát és annak igazságát, s mindezeket megkapjátok hozzá!”

Ritkán ugyan, de meg lehet látni, hogy akadnak emberek, családok, akik sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabb életűek az átlagnál, pedig szemmel láthatóan szegényebbek, egyszerűbb az életmódjuk a többségnél. Több az örömük a gazdagokénál, kevesebb feszültséget élnek át, mint a tehetősek, mert jobban odafigyelnek arra, ami valóban boldogítja az embert: az Isten és az emberek iránti szeretetre. Mi miért ne lehetnénk ilyenek?

1.c.

 

Vajon ki mennyit ér?

 

Egy férfi tiszta szarvasbőr törlőkendővel fényesítette az autóját már több, mint egy órája, pedig azon egy porszem se volt, vakítóan csillogott-villogott. A fényesítés előtt órákon át mosta, súrolta, porszívózta a kocsit. Pedig nem volt túl koszos, hiszen ezt a műveletet legalább hetente egyszer elvégezte rajta a mi emberünk. Volt, amikor hetente többször is. Igazából szinte mindig, amikor akadt néhány órányi szabadideje. A kisfia a közelében álldogált némán. Nagyon jól tudta már, hogy ilyenkor nem zavarhatja aput, hiszen rögtön keményhangú leszidást vált ki vele, s még a közeléből is elzavarja. Eleinte megpróbálta elhívni, hogy kicsit játsszon vele, de már régóra rájött, hogy reménytelen. Csak ácsorgott hát unatkozva, s várta, hogy mikor fejezi be. Az apa egyszer csak felnézett, rápillantott a fiára, s oktatólag megszólalt: „Tudod kisfiam, az autó a család nagy értéke! Vigyázni kell rá, foglalkozni vele, időt szánni rá!” A fiú elszontyolodva hallgatott, majd egy idő után megszólalt: „Ezek szerint én nem vagyok a család nagy értéke:” „hogy-hogy? Miért mondasz ilyet?” – horkant fel az apja. „Csak abból gondolom, hogy rám soha nem figyelsz, rám soha nem szánsz egy percet sem.

 


2. /a.

Ferenc pápa címere

 

papa cimer

/Ferenc pápa címer feliratának magyar fordítása/

Ferenc pápa címere

Püspök süveg = Püspöki méltóság jelképe

Püspöki süveg látható három vízszintes és egy függőleges arany csíkkal = A pápai hatalom jelképe

Két kulcs = Péteri hatalom jelképe

Vörös kötél = Vértanúság és a szerzetesi fogadalom jelképe

Sugárzó nap, amelyben vörös színnel három betű látható = Jezsuita rend jelképe

IHS =  Jézus nevének görög monogramja.

Kereszt = A megváltás fája

Három fekete szög = Krisztus kínszenvedésének jelképe

Csillag = Szűz Mária jelképe

Nárdusz virág = Szent Józsefre utal

 


2./b.

Képek a szentatya életéből és beiktatása

 

Az új pápa

 Villamoson bíboros korában

Szülei és testvérei körében

 Az új pápát üdvözlő tömeg

Az előd /XVI. Benedek/ és utódja /Ferenc pápa/

Az örvendezők

A Sixtus-i kápolna, ahol megválasszák a pápákat

 Pápa a recepción, ahol kifizeti tartozását

 

A konklávére induló bíborosok

A hívek üdvözlik az új pápát

Imádkozó szentatya


2. b

 

 Szentatya gondolatai

 

 

 

Ferenc pápa:

A fiatalok számítanak ránk, ne

okozzunk nekik csalódást

Ferenc pápa február 28-án, pénteken délben az Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta a Pápai Latin-Amerika Bizottság 45 tagját.


A bizottságot XII. Piusz pápa 1958-ban alapította azzal a céllal, hogy tanácsokat adjon és segítséget nyújtson a földrész helyi egyházainak. A bizottság a Püspöki Kongregáció keretein belül fejti ki tevékenységét. Tagjai ezen a héten tartották plenáris ülésüket a Vatikánban a következő témáról: „Nevelési vészhelyzet és a hit átadása a latin-amerikai ifjúság körében”.

Ferenc pápa február 28-án, pénteken délben az Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta a bizottság 45 tagját. Hozzájuk intézett beszédében Jézus és a gazdag ifjú találkozásának evangéliumi példabeszédéhez fűzte gondolatait.

Az egyház követni akarja Jézus példáját abban is, ahogyan a fiatalokhoz közelített. Szüntelenül ismétli, hogy van értelme az önátadásnak, a szolgálatnak, az önzetlen szeretetnek, az igazságosságért és az igazságért való küzdelemnek. Az Anyaszentegyház meggyőződése, hogy a fiatalok legjobb tanítómestere maga Jézus Krisztus. Az egyház minden fiatalnak meg kívánja mutatni, hogy nagyon szép úgy élni, ahogy Jézus tette, bármiféle önzés nélkül, a jóság szépségének vonzásában.

Krisztus köszönti és meghallgatja a fiatalokat, majd arra hívja őket, hogy kövessék őt. A befogadó magatartás előzze meg a tanítás minden formáját – mutatott rá Ferenc pápa. Krisztus megállt, szeretettel nézett az ifjúra. Az Úr mindig beleéli magát minden személy helyzetébe, azokéba is, akik visszautasítják őt.

A pápa beszédében utalt azokra a súlyos nehézségekre, amelyekkel a latin-amerikai fiataloknak szembe kell nézniük: mint pl. az iskolából való kimaradás, a munkanélküliség, a magány, a széthullott családok drámája. Ferenc pápa hangsúlyozta: nem szabad magukra hagynunk a fiatalokat. Segítenünk kell őket abban, hogy ápolják méltóságukat, hogy szeretve érezzék magukat, s hogy tudják: befogadták őket.

Ez a befogadó magatartás nem zárja ki a fiatalokkal való hiteles párbeszédet. Jézus őszinte és szívélyes dialógust folytatott a gazdag ifjúval. Meghallgatta véleményét, és azt a Szentírás fényében világította meg, majd a példabeszéd végén arra szólította fel az ifjút, hogy kövesse őt. „Add el, amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, aztán jöjj és kövess engem” (vö. Lk 18,18-23). Ezek a szavak semmit sem veszítettek időszerűségükből – mondta a pápa, arra buzdítva a bizottság tagjait: segítsék a fiatalokat, hogy Krisztus barátaivá váljanak.

Kedves testvérek! A fiatalok számítanak ránk. Ne okozzunk nekik csalódást – fejezte be a Pápai Latin-Amerika Bizottság tagjaihoz intézett beszédét Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

 


3.

Gondolatok


 

József Attila

Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.


 

 




 

4. 

KÉMCSŐBE ZÁRT HARAG

 

Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.

A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával -271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe.

Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. 

De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín. 

A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.

A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket. 

Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának.

Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.

A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendőmérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.

A gyűlölet salakja

Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.

Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.

Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is.

Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal).

Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült

- s megállapítását már sokan igazolták -, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek. “Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” Jn 13.

…..nagyon nehéz, de nem lehetetlen!

 


GYEREKEK

 Kedves Gyerekek!

 

A felhő és dűne

Egy igencsak fiatal felhőcske először nyargalászott fenn a magasban, néhány igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában.
Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:
- Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.
A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá.
-  Mit művelsz? Hová mész? – vicsorgott vissza rá a szél.

A felhőcskének azonban igen megtetszettek az aranyló homokdűnék: valóban elragadó látványt nyújtottak. Lassan-lassan föléjük ereszkedett. Úgy tűnt, hogy megannyi széltől cirógatott aranyfelhőre talált bennük.
Egyikük rámosolygott. – Szia – mondta neki. Nagyon bájos dűne volt. Épp akkor formálta a szél, aranyló fürtjeivel játszadozva.
- Szia. Az én nevem Felhő – mutatkozott be a felhő.
- Az enyém meg Dűne – hangzott a válasz.
- Hogy megy a dolgod ott lenn?
- Mendegél… Nap és szél. Néha túl meleg van, de azért minden rendben. És a tied?
- Nap és szél… nagy vágták az égen.
- Az én életem igen rövid. Ha megjön a nagy szél, lehet, hogy el is tűnök.
- Sajnálod?
- Egy kicsit. Olyan, mintha semmire se kellenék.
- Azt hiszem, rövidesen én is esővé változom és leesem. Ez az én sorsom.
A dűne habozott egy pillanatig, aztán azt mondta: – Tudsz róla, hogy mi úgy hívjuk az esőt: mennyország?
- Nem is tudtam, hogy ilyen fontos vagyok – mosolygott a felhő.
- Egy-két idősebb dűne elbeszéléséből tudom, mennyire jótékony az eső. Akkor csodálatos dolgok borítanak be minket, amiket úgy hívunk, hogy …fű… és …virágok…
- Ó, igen, ismerem őket.
- Valószínűleg, én nem fogom megismerni őket soha – fejezte be szavait a dűne.
A felhő gondolkodott egy darabig, aztán megszólalt: – Tulajdonképpen én is rád hullajtanám az esőmet…
- De akkor meghalsz…
- Te pedig kivirulsz – szólt a felhő és lassan kezdett átváltozni jótékony esővé.
Másnap a kis dűne csupa virág volt.

“Uram, tégy engem lámpássá. Elégek ugyan, de világítok másoknak!”

 


FIATALOK 

Fiatalnak és tiszta szívűnek lenni

 

5233_boldog-hazassag-2.jpg

 

Drog és fiatalok

Miért nyúlnak fiatalok a droghoz?

A dohány és az alkohol mellett a marihuána és a hasis fogyasztása is erősen erjed a fiatalkorúak között. (Magyarországi középiskolások 30%-a kipróbált már valamilyen illegális drogot, bár ugyanezen hivatalos felmérések szerint zömük ennél meg is áll, s a kipróbálóknak „csak” mintegy 1%-a válik drogfüggővé.(A magyar kiadó megjegyzése)Droghatás alatt könnyebbnek tűnnek a hétköznapok, a problémák háttérbe szorulnak, az ember egy időre elmenekül a  folyamatos ingeráradat elől. Az érzékelés megváltozása új távlatokkal kecsegtet, s hirtelen úgy érzi az ember, hogy összekapcsolódik azokkal, akik hasonló megtapasztalásokat tesznek. Ha valaki rámutat ezeknek a kenderszármazékoknak a veszélyességére, nevetségesnek és korlátoltnak hat.

Ám ezek a drogok valóban olyan hálót tudnak fogyasztójuk köré szőni, amely egyre szorosabbra zárul, és végül gonoszul fogságban tartja -a való élettől idegen álmodozásokban, új és még újabb tapasztalatok mohó vágyában… és a szenvedély(betegség)ben.

Számos fiatalt szinte minden utcasarkon csábít az ajánlat. A középiskolák, de már az általános iskolák legtöbb osztályában is vannak füvezők, bulikon körbejár a füves cigaretta, és sok klikkben az a menő, aki a „törököt” a gyakorlatban is meg tudja különböztetni a „libanonitól”.

Azok a szülők, akiknek a gyermekei még nem próbálkoztak kábítószerrel, ugyanúgy kihívás elé vannak állítva, mint azok, akik egyszer csak felfedezik, hogy gyermekeik már régóta rendszeres hasisfogyasztók.

A függőség felismerése

Karl-Ludwig Taschner professzor ezt írja a „Harte Drogen – Weiche Drogen?” (Kemény drogok – puha drogok?) c. könyvében a legtöbb kábítószerfüggő megjelenési képéről:

„Sokan úgy képzelik, hogy mindenekelőtt egy szakértő, de szülők és pedagógusok is képesek felismerni egy kábítószerfüggőt a külső megjelenéséről, pl. az összeszűkült pupillákról, a hasis­füstről, a bevörösödött kötőhártyáról… Bizonyára bizonytalan, kapkodó, vizenyős a tekintete, s olyannak hat, mint akinek rejtegetnivalója van…

Mindezek a vélt ismertetőjegyek nem léteznek a drogfüggőknél. Leginkább a viselkedésükről lehet felismerni őket, ill. jobban mondva régebbi magatartásuk megváltozásáról: ha pl. pontos, megbízható, takarékos fiatalok hirtelen pontatlanokká és megbízhatatlanokká válnak, ráadásul sosincs egy vasuk se, akkor gyanakodhatunk drogfogyasztásra.”

A kiegyensúlyozatlanság, érzelmi ingadozások és a szülőkről való leválás beletartozik a pubertás szakaszába, s teljesen normálisnak számít. De ha az iskolai teljesítmény egyre romlik, vagy szaporodnak a koncentrációs zavarok; ha mindig zárva a gyerek szobája, vagy teljesen kicserélődik a baráti köre – akkor fokozott figyelmet kell rá fordítani.

„Amennyiben kábítószert talál gyermeke szobájában, ne essen rögtön pánikba, hanem beszélje meg a dolgot a társával, majd keresse a beszélgetést a gyermekével” – ajánlja egy svájci egészségügyi információs honlap az interneten.

Miért keresi Józsi mindig a mámor hűvös érzését? Milyen hiányérzetén akar így tudat alatt segíteni, milyen problémát kíván kikerülni? Tudatában van a kábítószer veszélyeinek?

Józsi valószínűleg sosem szegezte még önmagának ezeket a kérdéseket, és minden bizonnyal kedve sincs velük foglalkozni. De csak akkor születhet meg benne a vágy, hogy feladja már megszeretett szokását, ha megérti cselekedete következményeit. Ezért kellene ezeket a pontokat nagy tapintattal, de nyíltan megvitatni, s kihámozni a valóságot. Mivel a szülő-gyerek viszony gyakorta megterhelt, segítséget jelenthet, ha bevonnak ebbe egy lelkigondozót vagy más valakit, aki élvezi a fiatal bizalmát. A kábítószerező ébredjen tudatára, hogy az, amit hangulata javítójának, lelke vigasztalójának, problémái megoldójának hisz, végső soron magányossággal, stresszel jár, kapcsolatai megszűnését hozza számára, tulajdonképpen becsapja.

Ezzel egyidejűleg új távlatot kell mutatnunk neki. Van egy út, amely a mi felületes, a teljesítményt és a fogyasztást egekbe emelő társadalmunkban is olyan életet garantál, amelyet érdemes élni. Józsinak nem kell unalmas, mindenfelé alkalmazkodó nyárspolgárnak lennie.

Aki megtérés és újonnanszületés által új életet kezd Jézus Krisztus vezetése alatt, az Ő segítségével abszolút drogmentesen is garantáltan izgalmas, kihívásokkal teli, ugyanakkor értelmes, beteljesedett életet élhet.

Érintett szülőknek azt ajánlja a tanácsadó honlap, hogy lehetőleg tartsanak távolságot a témától, mert fontosabb lelkileg stabilnak maradni, és hozzáértő segítségért folyamodni. Semmi esetre sem szabad a függőséget anyagilag vagy eszmeileg támogatni.

A kipróbálás okai és a megelőzés módja

Hogy meg tudjuk előzni a szenvedélybe­tegséget, ismerni kell az okait. Soroljunk :el most ezért néhány, a szakemberek által ebben az összefüggésben gyakran emlegetett okot. Amit pedig a drogok elleni harcban megtehetünk, azt tegyük is meg – a jövő nemzedékek kedvéért.

Kíváncsiság

Ha fiatalokat megkérdezünk, miért is kóstoltak bele legelőször a kábítószerbe, a leggyakoribb válasz a következő: „Kíváncsiságból.” Különösen is a tinédzserek ki akarják alakítani saját véleményüket, meg akarják tudni, hol a határ. Ezért gyorsan benne vannak abban, hogy társaikkal együtt valami újjal kísérletezzenek. Ha ez ráadásul még vitatott dolog is, az csak fokozza a csábítás erejét.

Iskolákban és szakképző helyeken újra meg újra indítanak felvilágosító kampányt a drogokról. Úgyhogy a legtöbb fiatal előtt ismeretes: a kábítószer „káros”. Ha azonban konkrétan megkérdezzük tőlük, miből áll ez a károsság, gyakran csak vállvonogatás a válasz. Egy találó kommentár szerint: „Mindenki tájékozott, de senki sem tudja az igazat.”

A szülők esetében sem jobb sokszor a helyzet. Miben mutatkozik a különféle drogok hatása? Milyen kockázatot hordoznak magukban? Hogyan lehet beszerezni, és miként fogyasztják őket? Jól teszik a szülők, ha idejében informálódnak mindezekről. Így csillapítani tudják a gyerekek tudásszomját, mielőtt még a kíváncsiság megszületne bennük. Ráadásul ezzel megteremtődött a lehetősége annak, hogy később egy kialakuló vita esetén ne általánosítsunk, hanem konkrétan tudjunk érvelni. Hacsak nagy általánosságban teszünk kijelentéseket, arra sok tizenéves allergiás – nem teljesen ok nélkül!

Csoportnyomás

Fiatalok első kábítószerélményének ugyanilyen gyakori okaként szokták említeni a csoportnyomást. Nagyon ritka az, hogy egy idegen drogárus vesz rá valakit pl. a marihuána kipróbálására. Rendszerint barátok vagy kollégák kínálják a tinédzsernek az első füves cigit.

Amikor fiatalok a forradalmi átalakulások szakaszában vannak, kezdenek elhatárolódni szüleiktől, s próbálják kialakítani saját véleményüket és értékrendjüket, akkor számukra mindenekelőtt a kortársaik egy csoportjával való azonosulás a fontos.

A klikkben gyakran bizonyos normák uralkodnak, pl. hogy milyen cuccok számítanak menőnek, milyen zenei stílust kell szeretni, hogyan tölti az ember a szabadidejét, és ezek meghatározzák a fiatal drogokhoz való viszonyulását is. Aki bele akar tartozni a csoportba, annak alkalmazkodnia kell a „házszabályokhoz”.

Csakhogy ezek a közös dolgok, amelyek egyrészről a hozzátartozás és elfogadás kellemes érzetét váltják ki, másrészről nagy nyomássá tudnak válni. Ilyenkor aztán hihetetlenül nehéz szembehelyezkedni a többiek által képviselt véleménnyel, s így kívülállóvá válni. Minél önállótlanabb és bizonytalanabb egy serdülő, annál nehezebb ellenállnia a csoport diktálta kényszernek.

Az öntudatosság és magabiztosság azok közé a fontos tulajdonságok közé tartozik, amelyek meg tudnak őrizni egy fiatalt attól, hogy engedjen a csoportnyomásnak. Az egészséges önértékelésnek van valami köze ahhoz, hogy minden ember méltósága az istenképűségben gyökerezik. Ha egy gyerek tudja, hogy alapvetően elfogadják, és (értékességéről) visszaigazolást is kap, akkor nem borítja ki rögtön bármely bírálat, hanem meg tudja azt tárgyilagosan ítélni, s ennek megfelelően reagál rá. Ezáltal körében önálló taggá válik, aki már jobban képes arra, hogy ellenálljon egy esetleges negatív csoportnyomásnak.

A kapcsolatok és barátságok a gyerekek életének fontos területét képezik. Ismeri Ön fia vagy lánya osztálytársait és barátait? Szívügye az, hogy olyan egyesületekben és szervezetekben tartózkodjanak, amelyek egészséges értékeket képviselnek? Bátorítja őket, hogy alakítsanak ki szoros barátságokat a gyülekezetben vagy annak ifjúsági körében? Szülők már kisgyerekkorban tudnak ehhez ösztönzést adni, ha pl. aktívan támogatják keresztény közösségükön belül egymás kölcsönös meghívását. Továbbá gyülekezeteinknek lehetőséget kellene nyújtaniuk a tinédzsereknek arra, hogy kötetlen, vidám ifjúsági körben otthon érezzék magukat, különböző feladatokban buzgólkodhassanak, és bizonyos negatív hívásokkal szembeszállhassanak. Ha még nincs meg, feltétlenül tűzzük ki célul!

Amennyire csak lehetséges, működjünk közre abban, hogy a serdülőknek jó ismerőseik, egészséges baráti kapcsolataik legyenek. Megéri a fáradságot!

Menekülés

Az iskolában és szakmájuk elsajátításakor nagy teljesítménykényszernek vannak kitéve a fiatalok. Tetézheti ezt megterhelő családi helyzet vagy a jövőtől való félelem. Mindez olyan érzéseket kelt bennük, hogy nem bírnak lépést tartani, nem alkalmasak erre. Éppen ezért nagy csábítást jelentenek a drogok, amikor azzal kecsegtetnek, hogy egy időre kiszorítják látóterükből mindennapi életüknek ezeket a problémáit, elfelejthetik egy kicsit a gondokat, s csökken a terhük – hát még ha már kóstoltak is valamit a kábítószerek feszültségoldó hatásából!

A mindennapi élet problémáinak vállalását és a konfliktusmegoldást meg kell tanulni. Ez hozzátartozik a tinédzserkor olykor nehéz érési folyamatához.

Azok a fiatalok, akik a rendszeres füvezés által újra meg újra kitérnek ez elől a kihívás elől, elmulasztják a leckéket, melyek révén felelősségteljes, erős jellegű személyiséggé lehetnének. A többi között ezért sem szabadna megengedni, hogy fiatalkorúak szabadon hozzájuthassanak hasistermékekhez – ahogyan ez néhány országban már bevett gyakorlat). Hogy a mai társadalomban sok serdülő túlontúl megterhelőnek érzi saját helyzetét, azon nincs mit csodálkozni. Nem ismerjük-e mi magunk is épp eléggé az fenti érzéseket? De bármennyire is megértjük őket, fontos megértetnünk velük, hogy az elfojtott problémák nem oldódnak meg maguktól, hanem többnyire még súlyosbodnak is. Miként reagáljon az ember, ha igazságtalanul bánnak vele, ha úgy érzi, aránytalanul sokat követelnek tőle, vagy ha saját gyenge oldalai mindenütt útjában vannak? Hogy egy gyerek ne reagáljon rögtön visszahúzódással, ahhoz meg kell tanulnia kommunikálni. Ha tárgyilagosan meg tudja fogalmazni a saját látását, de van füle az ellenvéleményre is, a legjobb úton van a kölcsönösen kielégítő megoldás megtalálása felé.

A gyerekek már iskolás koruk előtt is elláthatnak kisebb feladatokat és megbízatásokat, melyek által önálló problémamegoldást, magabiztosságot és felelősségtudatot sajátítanak el. Később a kamaszkorban a leválási folyamat ellenére sem szabad előfordulnia, hogy a fiatalok egyedül érezzék magukat a részben rendkívül megterhelő személyes problémáikkal.

Ki áldoz arra az idejéből, hogy Melindának még egyszer elmagyarázza a matekfeladatokat? Ki kíséri el Katit a rettegett orvosi vizsgálatra? És ki fogja elmondani Rolandnak, hogy van Isten, aki át akarja venni a vezetést az életében, s egyidejűleg segítséget, biztonságot és védettséget ígér? Nem csak a szülők dolga mindez. Számos kötelezettségünk ne tartson vissza attól, hogy időt szánjunk a serdülőkre, részt vegyünk az életükben, velük fennálló barátságunkat ápoljuk!

Ha egy tinédzser tapasztalja, hogy áll mellette valaki, van egy hűséges harcostársa, valódi segítséget kap, akkor érdektelen, értelmetlen, sőt felesleges számára a drogokhoz való menekülés.

Tiltakozás

Olykor azért nyúlnak a serdülők kábítószerhez, hogy tudatosan vagy tudat alatt elhatárolódjanak a felnőttek világától. Provokatív viselkedésükkel védekeznek az uralkodó életelvek ellen, melyek elkopottnak, túlhaladottnak tűnnek nekik.

Itt az a megoldás, ha igazán őszinték vagyunk. Fiatalok csalhatatlan ösztönnel tapintanak rá a képmutatásra és a kettős erkölcsre. Mit fedeznek fel, ha egy pillantást vetnek a pincénkbe, gyógyszeres szekrénykénkbe vagy a hamutartónkra? Miként reagálunk kudarc, túlterhelés vagy unalom esetén? Nem nyúlunk-e ilyenkor magunk is túl szívesen bizonyos szerekhez (tévézés, édességek, munka stb. ),amelyek nem állnák ki a becsületes kritikát?

Akkor vagyunk mi felnőttek hitelesek, ha a gyerekekkel szemben nem játsszuk a tévedhetetlent, hanem időnként magunkat is megkérdőjelezzük, és -ha szükséges- hajlandók vagyunk valamit változtatni az életstílusunkon. Hadd figyeljék és tapasztalják meg a gyerekek, miként vesszük fel Isten segítségével a harcot egy rossz szokással. Gyereknek és felnőttnek egyaránt szabad hibáznia. De közben tanulják meg elismerni és kijavítani a hibát, bocsánatot kérni és adni.

Ahol nem uralkodnak felületes, merev sémák, ott nem is kell kitörni ezekből. Valaki egy olvasói levélben így fogalmazta ezt meg:

„Mi felnőttek és a viselkedésünk fontos tényezőt jelentünk – ettől függ, hogy a fiatalok rátesznek-e még egy lapáttal a tiltakozásukra, vagy titokban hegyezni kezdik a fülüket, mert látják, hogy nekünk ők a fontosak, nem pedig saját énünk hizlalása.”

Mámor

Ne csapjuk be magunkat: a drogok elsősorban azért érdekesek, mert mámorító hatásuk van. A mámorhoz Taschner szerint hozzá tartozik „az egyébként meglévő határok átlépése, új, addig nem ismert távlatokban való tobzódás, s a lét hétköznapiságától történő álomszerű elfordulás átélése”. Az agy növényi és szintetikus anyagokkal való túlingerlése által azt akarják művileg elérni, amit Isten azoknak ígért, akik készek alárendelni magukat az Ő akaratának.

A „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” a Galata 5,22 szerint az Istent az első helyre helyező élet következménye. Hát nem ez az, amire minden ember vágyik a szíve mélyén?

A kábítószerek nemcsak a testet rombolják, hanem a személyiséget is megváltoztatják, s gyengítik azt a képességünket, hogy szabadon döntsünk. Ezáltal éppen a szenvedélyből kivezető út torlaszolódik el, hisz tudatos döntés kellene, hogy „ezentúl másként akarok élni”. Ezért a kábítószerezésből való kiszállás többnyire nehéz, kemény küzdelem, amely gyakran félbe is szakad.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek – mondja Jézus Krisztus a Máté 11,28-ban, és így folytatja: -Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” Ezzel maga Isten kínál segítséget mindazoknak, akik alázatosan és bizalommal Hozzá fordulnak. Ő új életet ajándékoz, s gyógyítani, támogatni, vezetni tud.

Nem kell megkísérelnünk, hogy erőszakkal elvegyük egy drogostól azt, amit megszeretett. Az evangélium szabadító örömhírével viszont valami végtelenül jobbat tudunk felkínálni neki. Micsoda lehetőség!

(Írta: Carole Huber    ethos, 2002/3)



2. Tisztán szeretni néha nehéz, de megéri!

 

 

 

 

Mi a célom az életben?

Sokkal több értelme van az életnek, ha tudod, mi a célod.

Képzelj el egy kalapácsot! Arra tervezték, hogy szögeket üssön be. Ezért hozták létre. Most képzeld el, hogy sosem használják a kalapácsot. Csak ott hever a szerszámosládában. A kalapácsot ez nem zavarja.

De most képzeld el ugyanezt egy lélekkel, valamivel, aminek öntudata van. A napok telnek, és ő csak ott hever a dobozban. Belül lehet, hogy furcsán vagy viccesen érzi magát, de nem tudja pontosan, miért. Valami hiányzik, de nem tudja, mi az.

Aztán egy nap valaki előveszi a szerszámosládából, és arra használja, hogy letörjön vele pár ágat gyújtósnak. A kalapács fel van villanyozva. Végre kézben tartják, forgatják, ütik vele a gallyakat – a kalapács imádja. A nap végén azonban valahogy mégis mintha elégedetlen lenne. A gallyak leütése jó móka, de nem volt elég. Valami még mindig hiányzik.

A következő napokban gyakran használják. Megigazít egy dísztárcsát, átüt valami gipszfalat, helyrekalapál egy asztallábat. És még így is elégedetlen. Több akcióra vágyik. Azt akarja, hogy használják, amennyit csak lehet, hogy összevissza ütögessenek vele, hogy törjön-zúzzon és horpasszon be dolgokat. Azt gondolja, hogy egyszerűen csak nem volt még elég ilyen élménye ahhoz, hogy kielégítse. Azt hiszi, az az elégedettség hiányának a megoldása, ha többet kap ugyanabból az élményből.

Aztán valaki egy szöget ver be vele. Egyszer csak a kalapács lelke megvilágosodik. Most már érti, hogy igazából mire tervezték. Arra, hogy szögeket üssön be. Minden más, amit valaha megütött, elhalványodik ehhez képest. Most már tudja, hogy mit keresett a kalapács lelke egész idő alatt.

Isten képére lettünk teremtve, hogy kapcsolatba legyünk vele. Ez a kapcsolat az egyetlen dolog, ami véglegesen megelégítheti a lelkünket. Amíg Istent meg nem ismertük, lehet, hogy sok csodás élményünk volt, de szöget még nem ütöttünk be. Használtak már néhány nemes célra, de arra nem, amire végső soron terveztek minket, arra az egyre nem, amin keresztül a legnagyobb beteljesedést megtaláljuk. Szent Ágoston a következőképp foglalta össze: „Te [Isten] magadnak teremtettél minket, a szívünk pedig nem nyugodhat, amíg végül meg nem nyugszik benned.”

Az Istennel való kapcsolat az, ami a lelkünk sóvárgását lecsillapítja. Jézus Krisztus azt mondta: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János 6,35). Amíg meg nem ismerjük Istent, addig éhesen és szomjasan élünk. Megpróbálunk mindenféle dolgot „meginni” és „megenni”, hogy csillapítsuk az éhségünket és szomjúságunkat, azok mégis megmaradnak.

Olyanok vagyunk, mit a kalapács. Nem vagyunk tudatában annak, mi fog véget vetni az üresség érzésének, a beteljesedés hiányának az életünkben. Corri Ten Boom (aki keresztényként a holokauszt elől menekülő zsidókat segítette, mielőtt maga is fogságba esett) még egy náci koncentrációs tábor közepén is teljes elégedettséget talált Istenben: „A boldogságunk alapja az volt, hogy tudtuk, hogy Krisztussal elrejtőztünk Istenben. Tudtunk hinni Isten szeretetében… aki a Kősziklánk, erősebb a legsűrűbb sötétségnél.”

Általában ha kerüljük Istent, akkor valami másban próbálunk megelégedést lelni, de abból a valamiből sosem kapunk eleget. Hiába „eszünk” vagy „iszunk” egyre többet, tévesen azt gondolva, hogy a „még többet” a válasz a problémára, mégsem vagyunk teljesen elégedettek.

A legnagyobb vágyunk, hogy megismerjük Istent, hogy kapcsolatunk lehessen vele. Miért? Mert így terveztek minket.

Tudod, milyen érzés szögeket beütni?

 

 


3. 

Tisztítsd meg szívedet, lelkedet!

 

 

 

 

Tanúságtétel

Az én történetem nem velem, hanem a szüleimmel kezdődött. Történt ugyanis, hogy mielőtt megszülettem, mindketten behívták az életükbe a kis Földünkön 2000 éve megfordult Istent, azaz Jézust. Felismerték azt, hogy ezt az életet csak úgy érdemes élni, hogy olyan dolgokra fordítják az idejüket, amik megtételére Teremtőnk őket is alkotta; hogy mindenben az Isten akaratát keressék és kövessék.

Én egy olyan családba születtem, ahol ezek voltak a legfőbb értékek. Hamar felismertem, hogy igen messze állok a tökéletességtől, ezért személyesen nekem is szükségem van az Isten bocsánatára és az Ő segítségére, hogy csak a jó célokra hajtsak. Így egyike vagyok azon kiváltságos embereknek, akik egész életükben igyekeztek az Isten akaratát keresni és követni.

Na de mit is jelentett nekem ez az Isten-akarat követés? Miben más így a sztori, mintha egy Istenhez köze nincs gyerekként bíbelődtem volna önnön boldogságom hajszolásával?

Sajnos, vagy nem sajnos, de attól még, mert én az Istennel voltam, nem én lettem az új Superman. Egy fikarcnyit sem lettem okosabb, sem jobb sportoló, vagy ügyesebb a művészetekben. Isten nem adott különleges képességeket, hogy minél nagyobb valaki legyek. Nem lettem menőbb srác, nagyobb dumás az osztályban, vagy szőke herceg a lányok szemében. Isten nem adott különleges adottságokat, hogy minél jobban érezzem magam. Mindezek a dolgokat nem adta meg az Isten, noha időnként ugyancsak szerettem volna. Így, ha a boldogságot ilyen formában képzeljük el, akkor nekem semmivel nem lett jobb az életem az Istentől.

De az ugyancsak hálátlan dolog lenne, ha azt mondanám, hogy az Isten semmi jót nem adott nekem. Ahogy egyre többet láttam ebből a világból, úgy lett számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy igazán boldog amúgy sem lehet az ember pusztán a fentebb sorolt dolgoktól. A körülöttem lévők között volt, aki a tanulást, volt aki a sportot, a csajozást, vagy a partizást űzte magas fokon, mégis jobban belegondolva legtöbbüknek elég üres volt az élete. Tényleg ezek azok, amik értékessé teszik az életet? Tehát az lenne a legértékesebb élet, ha 24/7 csak ezeket csinálnánk? Ennek nincs semmi értelme.

Amit nekem Isten adott, azt talán úgy lehetne kifejezni, hogy értelem az életemnek, bár több ennél. Ha van egy mindenható ebben a világban, aki nem véletlenül teremtgetett ide mindent, akkor van egy célja, hogy mit akar elérni, és ennek elérésébe becsatlakozni a legjobb dolog, amit kezdhetünk a nekünk adatott lehetőségekkel. És lőn csoda, tudatosan keresve azokat a dolgokat, amelyek Istennek örömöt szereznek, és ezeket cselekedve ráadásként megkaptam mindent, amire az embernek szüksége lehet. Békességet, örömöt, biztonságot és reményt.

A legtöbb ember előbb-utóbb felismeri magában a boldogság utáni vágyat. Így az válik életük céljává, hogy boldogok legyenek. Szerény pályafutásom alatt én viszont azt láttam, hogy 1. az életben a legjobb cél Isten akaratának követése 2. Isten ráadásul megad mindent, amire csak szükségünk van.



Kerüld a kapzsiságot

 

                       Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.- Márai Sándor

 

 

 

Ami fönt van, azt keressétek!

Az esztergomi bazilika Dunára néző homlokzatán is olvashatjuk szent Pál apostol buzdítását;

„QUAE SURSUM SUNT QUAERITE” Ami fönt van, azt keressétek! Az Apostol buzdítása arról tanúskodik, hogy az a fenti világ tőlünk nem teljesen idegen világ, hogy ott nekünk keresni valónk van. Ahol keresgélünk; ott jelen kell lennünk, ott valamilyen jelenlétünknek lennie kell. A lenti világról a prédikátor Salamon királytól azt hallhattuk, hogy mindenhiábavalóság és a lélek gyötrelme . Szent Pál apostol, a fenti világról tanúskodik amelyben örök értékek vannak, amelyek képesek bennünket Istenben gazdagítani.

Mire jó nekem

Az evangélium, nem arról szól, hogy hogyan gazdagodhatunk Istenben, sokkal inkább szól arról, hogy hogyan, nem gazdagodhatunk Istenben. Ebből a sötét háttérből, a sötétség ellentéteként ragyog fel ma az evangélium. Miközben Jézus tanít, valaki veszi magának a merészséget, hogy szavaiba vágjon. Az elvakult kereskedő-szellem, úgy mérlegeli, Jézus nagyságát és tekintélyét is, mint bármi mást: Mire jó nekem ez a Jézus? A „mire jó nekem” kérdés önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Attól válik rosszá, ha valaki önmagát piramis csúcsán tudja, és mindent önmagához mér, és attól válik jóvá, ha valaki felismeri; az, az igazán a jó nekem, ha tudom azt, hogy én mire vagyok jó, hogy mire vagyok jó az Istennek.

Esztelen életvitel

Emberi méltóságunk, hogy nemcsak élünk, hanem lehet életvitelünk is, irányíthatjuk az életünket, lehetnek céljaink. Ennek a példázatbeli gazdag embernek, teljesülnek evilági vágyai, ez nemcsak az ő magánügye, az ő életvitelének társadalmi vetülete is van. Legtöbbe az életútját követjük, vagy szeretnénk követni. Vagyonosak akarunk lenni, pihenni akarunk, enni, inni akarunk, élvezni akarjuk az életet. A fogyasztói társadalmat az emberek szerzési ösztöne élteti. Az emberiség kisebbik része pocsékol, a nagyobbik része pedig szeretne pocsékolni. Ebből a feszültségből irigység fakad, fegyverkezés fakad, háborúk fakadnak, ebből a feszültségből pusztulás fakad. Ezt a szerzéstől motivált életvitelt Isten esztelennek ítéli. „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?”

Szerezni vagy lenni

Alapvetően nem attól függ az életünk, hogy mink van, hanem attól függ az életünk, hogy kik vagyunk. Szerezni, vagy pedig lenni, és egyre többé lenni? Ez itt a kérdés! Alapvetően szerzéstől motiváltak vagyunk, vagy pedig alapvetően a lenni, motivál bennünket? Riasztóan sokszor győz, a szerezni kapzsisága, a lenni gazdagsága felett. A lenni gazdagságát mi emberek a szerelemben akarjuk megélni, csakhogy a szerelem nem tartalmazza igazságát. A szerelmesek tökéletesen egyesülni akarnak, de egységük igazsága csak rajtuk kívül, csak  gyermekükben valósulhat meg. Ezzel szemben, az Istenszeretet tartalmazza igazságát. Jézus az ember és az Isten felülmúlhatatlan egysége. Ha Isten felemelő szeretete visszhangra talál szívünkben, ha hitünkkel, bizalmunkkal mi is átöleljük az Istent, akkor Istenben gazdagodunk akkor rátalálunk igazi önmagunkra a mi Urunkban, Jézus Krisztusban!

 

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥